A növekedésvizsgálatokat igazolták, hogy minden normális, egészséges, jól gondozott gyermek nemtől és genetikai eredettől függetlenül ugyanazt a növekedési mintát követi a születéstől a szexuális érés befejezéséig (Falkner és Tanner 1986). A növekedés tempója és mértéke valamint a különböző fejlődési szakaszok időzítése és időtartama viszont a populáció- és környezet-függő Így egy-egy populáció gyermekei növekedésének és testi fejlődésének mintázata a környezeti változásoknak megfelelően dinamikusan változik. E változás - amelyet szekuláris növekedésváltozásnak neveznek - iránya és sebessége az adott populáció biológiai, vitális státuszát jellemzi. Ez az oka annak, hogy a gyermekek növekedési adatai alkalmasak mind a teljes populációnak, mind pedig a populáció egyes alcsoportjainak gazdasági helyzetében bekövetkezett, időbeli változások jellemzésére (Bodzsár és Susanne 1998).

A szocio-ökonómiai tényezők és a gyermekek növekedése, ill. érése közötti összefüggésre vonatkozó vizsgálatok alapján fejlődött ki az ún. epidemiológiai auxológia, amelynek alaptétele, hogy egy adott populáció különböző generációihoz tartozó, ill. különböző szocio-ökonómiai feltételek között élő szubpopulációk gyermekei növekedési mintázatának különbözőségeit a környezeti, alapvetően a szocio-ökonómiai tényezők idézik elő (Eiben 1985, 1989, Bodzsár 1975, 1991, 2001, Eveleth és Tanner 1990, Bielicki és Welon 1982). Az epidemiológiai auxológia nem magukat a növekedési és érési folyamatokat tanulmányozza, hanem a növekedési és érési adatokat eszközként használja fel az emberi - különösen a gazdaságilag markáns különbségeket mutató - közösségek szociális és gazdasági státuszának vizsgálatához (Falkner and Tanner 1986, Tanner 1992, Bodzsár és Susanne 1998). Az epidemiológiai auxológia a gyermekek növekedési adatainak elemzésével olyan adatokat szolgáltat, amelyek jelzik egy adott közösség szocio-ökonómiai helyzetét, ill. egy-egy populáción belül a szociális egyenlőtlenségeket.

A mindenkori környezet hatásai a családon keresztül jutnak el a gyermekekhez. A család, mint mikroklíma, ellátja mindazokat a gazdasági és gondozási funkciókat, amelyek alapvetők a gyermekek fizikai léte szempontjából. A család szerepe, vagy éppen szerephiánya jelenik meg a sérült (hátrányos helyzetű és veszélyeztetett) gyermekek fejlődésbeli elmaradásában is, amelynek hatásait a környezet modulálni tudja. Az adott régiókra vonatkozó fejlesztési koncepciók, a bio-demográfiai viszonyok, a szociálpolitika, a foglalkoztatási szerkezet, a régiók településeinek jellege, urbanizáltságuk foka, az egészségügyi és kulturális ellátottság, a közoktatási intézményrendszer, mint makroklíma szintén nagymértékben meghatározza a gyermekek testi, szellemi fejlődését és a szocializáció folyamatát.

Ezért tekinti a WHO (1995) a közösségek egészségi, higiénés és tápláltsági állapotának jellemzésére a gyermekek és ifjak növekedési adatait a legalkalmasabbnak, és ezért fontos a gyermekek testfejlettségi állapotának időről időre való monitorozása és a vizsgálatok összehasonlító elemzése, hiszen ezek szolgáltatnak adatokat a szuboptimális egészségi állapot okainak feltárásához és a mindenkori kormányzat szociális stratégiáinak a kidolgozásához.