A teljes vizsgálati minta antropometriai jellemzőinek, összesen 40 abszolút testméretnek, 2 relatív testméretnek, ill. indexnek meghatároztuk a statisztikai paramétereit (elemszám: n, átlag: x, medián: M, szórás: SD, átlag hibája: SE, variancia koefficiense: CV, minimum és maximum: V_min, V_max; centilisek; 2-165. táblázat) nemenként és életkoronként. A 6-89. ábrák a 3-18 éves fiúk és leányok vizsgált testméreteinek 3., 10., 25., 50., 75., 90. és 97. centilis görbéit jelenítik meg.

A növekedési mintázat szekuláris változásainak elemzése az 1983-1986 között végzett I. Országos Reprezentatív Növekedésvizsgálat (Eiben és mtsai 1991) eredményeivel való összehasonlító analízis alapján történt. Vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy az elmúlt húsz év alatt bekövetkezett jelentős szociális és gazdasági változások hatására módosult-e a 3-18 éves magyar gyermekek növekedési mintázata; a múlt század nyolcvanas éveiben még kimutatható pozitív szekuláris trend folytatódott-e, vagy leállt, ill. megfordult az elmúlt húsz év alatt. A 90-107. ábrákon azoknak a testméreteknek a centilis eloszlását mutatjuk be, amely testméretek az első országos növekedésvizsgálat során is felvételre kerültek.

Az adatok azt mutatják, hogy a magyar gyermekek növekedési mintázatában jelentős változások következtek be az 1980-as évek, illetve a 2000-es évek első évtizede között: (1) A testméretek közül a hosszúsági méretekben, a testtömegben, bőrredővastagságokban a növekedés trendje mutatható ki, a korcsoport mediánok növekedése a pubertás idején a legnagyobb. A testmagasság mediánok növekedését nagyobb mértékben okozta az alsó végtag hosszának proporcionális növekedése, mint az ülőmagasság mediánjainak növekedése. (2) Bár a törzs abszolút szélességi méretei közül a csípőszélességben is pozitív trend volt kimutatható, de proporcionálisan a medence régió gracilizálódott. (3) A testmagasság növekedését nem kísérte a testtömeg arányos mértékű változása, (4) a teljes testtömeg zsírkomponensének növekedése nagyobb mértékű volt, mint a sovány tömegé, így a gyermekek nemcsak nehezebbek, de zsírosabbak is, mint húsz évvel korábbi kortársaik, amely tendencia abban is megnyilvánult, hogy a 2000-es évek elején felnövő gyermekek átlagos szomatotípusa endomorfabb, illetve a túlsúlyos/kövér gyermekek aránya körükben nagyobb, mint egy generációs idővel korábban felnövő kortársaiké volt (Bodzsár és Zsákai 2008a, b, Bodzsár és mtsai 2009). 

A magyar gyermekek növekedési mintázatában az 1980-as és a 2000-es évek eleje között bekövetkezett változások az iparilag fejlett országokban az elmúlt évtizedekben lejátszódott szekuláris változásokkal megegyezőek (Tanner és mtsai 1982, Susanne és Bodzsár 1998, Vercauteren és mtsai 1998, Cole 2003), hiszen a magyar gyermekek esetében is a testmagasság szekuláris növekedését az alsó végtag hosszának növekedése eredményezi, azzal a különbséggel, hogy míg számos nyugat-európai országban a lineáris testméretek pozitív szekuláris változása trendjének lassulásáról, ill. néhány országban napjainkban a trend megtorpanásáról számoltak be (Vercauteren és Susanne 1985, Liestol és Rosenberg 1995, Hauspie és mtsai 1997, Cole 2003, Webba és mtsai 2008, Gohlke és Woelfle 2009), addig hazánkban a kelet-európai régió országaihoz hasonlóan (Bielicki és Hulanicka 1998, Godina 1998, Bielicki és mtsai 2005, Tutkuviene 2005, Koca Ozer 2008, Webba és mtsai 2008) a lineárisabb alkat, a magasabb termet, a hosszabb alsó végtag felé mutató trend még a 2000-es évek elején is megfigyelhető volt (Bodzsár és Zsákai 2008a, b).